Víz és hegyek, először…

322Töreky Sándor beszámolója
Mikor is találkoztam először a HungaroMan-nel? 2013-ban a bükfürdői edzőtáborban Markus mesélte, hogy szeretne valami triatlonszerű versenyt rendezni, ami olyan magyar specialitás lenne. Ötleteltünk a vacsora mellett egy kicsit, de többé-kevésbé eddig jutottunk és nem igazán tudtuk kitalálni, hogy mitől lesz „olyan magyar specialitás”. Telt múlt az idő, éltük az életünket HungaroMan nélkül, mikor tavaly ősszel Markus bedobta „a tökéletes HungaroMan” ötletét: Dunakanyar, futás 3 hegyre és evezés a Dunán. Az ötlet valóban kimerítette a magyar specialitás fogalmát. Ez nem is volt vitás, de ki az az őrült, aki felfut 3 hegyre, majd a végén árral szemben, mintegy levezésként, evez még majdnem 10 kilométert? (És ekkor még nem sejtettem, hogy azt a 3 hegyi futást 35-40 fokban kell teljesíteni.) Ősszel gyorsan ki is próbáltuk a futás egy részét 190és az evezést. Különösen a Nagymaros-Zebegény irány, árral szemben, érdekelt bennünket. Mondhatom, nem csalódtunk. Egy 4 személyes kenuval, kettőnknek 3 órába telt visszaevickélni Zebegénybe. Nem felejtem el, amikor egy sportos 60as úr a kajakjával elsuhant mellettünk és megkérdeztük a titkát. A válasz: „Az évek”. Ezzel a megalázó élménnyel, a magam részéről gondolatban pontot is tettem a HungaroMan pályafutásom végére. Gondoltam, nincs az az erő, ami engem arra kényszeríthetne, hogy elinduljak ezen a versenyen. Szívesen segítek a frissítésben és drukkolok az őrülteknek.
250Aztán az élet mégis úgy hozta, hogy ott találtam magam július 19-én reggel hatkor a rajtvonalon, Tamással a csapattársammal együtt. (Egy pillanatra nem figyeltem oda és máris beneveztem.) A verseny előtti nap még próbáltunk egy kis kajak tudást összelapátolni. Rutinról és tapasztalatról egyikünk esetében sem lehetett beszélni. Egyetlen cél lebegett a szemünk előtt, legalább ne sokszor boruljunk bele. A rajt előtt a profi evezős versenytársaktól kértünk még egy gyors iránymutatást az evező tartását illetően. Mivel nem láttak bennünk ellenfelet, így megkaptuk az alapvető információkat, amelyek jelentősen javították a vízi jártasságunkat.
Pontban 6-kor elpukkant a lufi és őrült tempóban elindult az első HungaroMan. Rohanás a kajakhoz, vízre szállás (sikerrel!!!) és irány Dömös. Szerencsésen át is keltünk és rövid frissítés után elindultunk Dobogókőre, az első hegyi fordítónkhoz. Ennek a hegynek az volt a specialitása, hogy itt még nem volt meleg. Az „ifjú titánok” csapat olyan tempóban indult felfelé, hogy azonnal világossá vált számunkra, hogy a tisztes helytállás nagyon szép eredmény lesz a kis kétszemélyes csapatunknak. Felfelé azért akadt 2-3 meredekebb kaptató, de mivel a Rám szakadékban amúgy sem lehetett nagy tempóban futni, egy kis pihi is belefért. Jutalom az erőfeszítéseinkért: gyönyörű kilátás a csúcsról (ez mindhárom hegy esetében elmondható) és kiváló frissítés Balázs hátizsákjából. Lefelé suhanás, nem különösebben nehéz terepen. Dobogókő pipa, irány Visegrád.
485Na, itt már fokozódott a helyzet, ahogy emelkedett a hőmérséklet. Kevesebb árnyékos szakasz, cserében nem túl technikás terep. Kivéve a vége felé, 7 km lefelé köves úton. Mellesleg a visegrádi hegyi körről elmondató, hogy rendkívül ravasz. A Nagyvillámnál frissítés (ismét Balázs hátizsákjából) és az elcsigázott futó ezzel nyugtázza, hogy a 2. csúcsot is kipipálta. Hát bizony, közel sem. Még legalább 6 km-t kell futni felfelé, helyenként meglehetősen meredek terepen. Ezután jön csak a hosszú lefelé szakasz, egy kis köves nehezítéssel, ahogy már az előzőekben említtettem. Irány a kajak és át Nagymarosra, egy rövid, de kalandos evezéssel.
540A nagymarosi kikötésnél a versenyzők és a strandolók számára is látványosan egyértelművé vált, a kis csapatunk vízi jártasságának hiányossága. Itt történt meg a HungaroMan történetének első és eddig egyetlen vízbe borulása. Szerencsére közel volt a parthoz és alig ázott el felszerelésünk. Így utólag örülök, hogy részese lehettem. Egy kicsit legalább felfrissültünk. Ennek ellenére, erőteljesen győzködni kellett magam, hogy elinduljak a 3. csúcsra, a Hegyes-tető kilátó felé. Illetve itt két kilátó pontot is útba kellett ejteni, a Barlangokat és a Hegyes-tetőt. Mindkettőről gyönyörű a panoráma! Már ezekért érdemes elindulni a versenyen. A leglátványosabb, de egyben a legnehezebb hegy, kaptatós emelkedőkkel fűszerezve. Így foglalnám röviden össze a 3. kör élményeit. És természetesen a meleg sem csillapodott. Az igazság az, hogy a részletekre nem nagyon emlékszem, mert az agyam itt már átkapcsolt túlélő üzemmódba. A futáshoz és a következő lépésekhez fontos információkat még feldolgozta valahogy, de minden mást már kizárt. Míg az előző két hegyen az útvonalakat viszonylag pontosan fel tudom idézni, a harmadik kör már kiesett. Arra tisztán emlékszem, hogy felértem a Hegyes-tető kilátóba és a jelek szerint vissza is botorkáltam a kajakhoz.
950És ezzel elérkeztünk történetünk csúcspontjához, 45 km hegyi futás után, árral szemben visszaevezni Nagymarosról Zebegénybe. A felkészülés során, amikor erre a szakaszra gondoltam, általában az járt a fejemben, hogy fizikailag már nehezen fogom bírni, de koránt sem a fáradtság okozta most a legnagyobb problémát, hanem az elgémberedett lábak, amiket a szűk kajakban lehetetlen volt kényelmesen elhelyezni. 10-15 perc evezés, lábgörcs, kikötés, kis lazítás és vissza a kajakba. Ez a menetrend ismétlődött két órán keresztül, amikor is megpillantottuk a zebegényi strandot és a drukkoló, előttünk célba érkezett HungaroMan-eket. Köszönet Tamás csapattársamnak, aki mindvégig ura volt a helyzetnek, amikor én a görcsölő lábaimmal voltam elfoglalva.
996És a végén néhány HungaroMan leg…
Legnehezebb: elindulni a nagymarosi, 3. hegyre. Majd a barlangok utáni 1-2 km.
Legszebb: kilátás a csúcsokról és a pillanatok, amikor felértünk.
Legfájdalmasabb: lábgörcsök a visszaevezés közben.
Legtöbb figyelmet igénylő: futás lefelé bárhol, de különösen melegben a nagymarosi hegyről. Bár akkor már nem is igazán mertem lefelé futni.
Legjobb frissítés amivel valaha versenyen találkoztam. Minden kikötésnél és a csúcsokon: szilárd kaja, gél, izotóniás ital, víz, stb. Külön köszönet a lelkes segítőknek, frissítőknek!

Többen kérdezték, hogy indulok-e jövőre?
Ki van zárva! – Vagy mégsem?
Azért jó lenne megtanulni rendesen kajakozni …

(további képek a versenyről itt)